A publikált cikk: dátuma: 2014. november 25.

Sokan szeretnek szingliként élni, mert ennek az életformának több előnye is lehet. Kevesebbet kell költened névnapra, születésnapra, Karácsonyra, Velentin napra, ehelyett ebből a pénzből, amikor csak kedved tartja, szabadon, kötöttségek nélkül bulizhatsz a barátaiddal. Ha pedig inkább otthon ücsörögnél, akkor teljes hatalmad lehet a távirányító vagy a számítógép felett. De nem minden ilyen felhőtlen az egyedül élők világában. Megmutatjuk, hogy az Egyesült Államokban vagy Magyarországon tartják-e értékesebb munkaerőnek az egyedülállókat a családosokhoz képest.

Amerikában kevesebb pénzt kapnak a nőtlenek

Egy 2013-as felmérés, amit az Egyesült Államokban végeztek a fiatal és középkorú férfiak körében azt mutatja, hogy a 28 és 31 év közötti nős férfiak körülbelül 16 ezer dollárt keresnek évente, ami több mint a hasonló korú és munkakörű egyedülállók keresete. Mindeközben a középkorú, 44-46 éves nős férfiak éves keresete 19 ezer dollár, ami szintén több, mint a hasonló korú nőtlen kollégáiké.

Annak tulajdonítható ez, hogy az amerikai munkaadók felfogása szerint a nős férfiaknál a családalapítás az állandóságot, a megbízhatóságot jelenti, és ennek megfelelően is fizetik a már megállapodott, megnősült férfiakat. Az amerikai munkáltatók előnyben részesítik a nőseket olyan esetekben is, amikor előléptetésről van szó, azzal indokolva ezt a döntést, hogy a házas embernek a családjáról is gondoskodnia kell.

A tengerentúlon a családos emberekről azt tartják, hogy keményebben dolgoznak, jobban odateszik magukat, kitartóbbak a munkában, mert ha nem ilyen lenne a hozzáállásuk, akkor „éhen halna a család”. Természetesen ne feledjük, hogy ezt a bizonyos felmérést az Egyesült Államokban végezték. Mind az ottani fizetéseket, mind az egykeresős családmodellt nézve jelentős különbségeket láthatunk a magyar viszonyokhoz képest. Az Államokban ugyanis sokkal elterjedtebb az a modell, hogy a férj dolgozik, keresi a megélhetéshez szükséges pénzt a családnak, a feleség pedig otthon marad és vezeti a háztartást.

S mi a helyzet nálunk?

Hazánkban egyáltalán nem gyakori az olyan szerencsés helyzetben lévő férfiember, aki egymaga annyit keres, hogy a feleségének ne kelljen munkába járnia és pénzt hoznia a családi költségvetésbe. Még azt sem lehet állítani, hogy Magyarországon bármiben is preferálnák a házas embereket, főként, ha még gyermeket is mernek vállalni. Természetesen nem lehet általánosítani, mert nyilván vannak kivételek ez alól, de sokkal inkább azt mutatják a tapasztalatok, hogy a munkaadók kevésbé szeretnek olyan hölgyeket alkalmazni, akiknek óvodás vagy kisiskolás gyermekük van.

A még gyermekvállalás előtt álló nőket pedig még inkább fenntartással kezelik, hiszen a munkaadó szemszögéből nézve az egy veszélyforrás, hogy a női alkalmazott bármikor, előre nem tervezhetően gyermekáldás elé nézhet és emiatt hosszabb időre kiesik a munkából. A munkaadónak pedig ilyenkor nagyon rövid idő alatt találnia kell egy helyettest, akivel tovább lehet pörgetni a cég gépezetét.

Függetlenek előnyben

Hazánkban sokkal inkább azt tapasztalhatjuk, hogy az egyedülállókat részesíti előnyben a munkaadók többsége. Akit nem vár otthon állandó partner, netán feleség és gyermek, azt sokkal könnyebben lehet rávenni, hogy naponta túlórázzon, és minden más elé helyezze a cég fontosságát. A munkaadók szempontjából tehát értékesebb egy szingli nő vagy egy független férfi, mert kevesebb macera van velük, nem kell sietniük családi programokra, nem kell előre nem tervezett szabadságot kivenniük, ha a gyerek megbetegszik és éppen nincs kéznél egy nagymama, aki vigyázzon a kicsire.

Egy mai hír szerint a Miniszterelnökségen bevezetett 10 órás munkaidő miatt több kisgyermekes szülő is felmondott, mivel nem tudták összeegyeztetni a hosszabb munkaidőt azzal, hogy a gyerekért kell menniük az óvodába vagy az iskolába. A megüresedett pozíciókra friss diplomás fiatalokat vettek fel, ami az állam szempontjából azért is előnyös, mert a kormánytisztviselői bértábla szerint nekik kevesebb fizetés jár, mint egy sok éves munkaviszonnyal rendelkező beosztottnak.

Ami rosszabb szingliként

A költségeket nézve egyértelműen elmondható, hogy egy lakás fenntartásának terhei magasabbak az egyedül élők számára. Párkapcsolatban élve megosztódnak a költségek, és ha mindkét félnek van állása, akkor a közös kasszában könnyebb kigazdálkodni a lakás fenntartásához szükséges díjakat. Viszont szingliként nem kell alkalmazkodnod senkihez, jössz-mész, amikor csak kedved van, nincs veszekedés, ha a buli sokáig tart. Anyagilag költségesebb, de egyértelműen függetlenebb életforma a szingli lét.

A párkapcsolatban élőknél van egy pénzügyi biztonság abban az esetben, ha az egyik fél elveszítené az állását, hiszen a másik fizetéséből valahogy ki lehet húzni egy ideig. Ugyanilyen helyzetbe kerülve egy egyedül élőnek viszont nincs meg ez a fajta anyagi biztonsága, ha csak nem volt előtte félretett vésztartaléka.

Egyedül nehezebben kapsz lakáskölcsönt

Vannak olyan pénzügyi szolgáltatások, amiket szingliként nehezebb elérni, például a bankszámla, a hitelkártya vagy a személyi kölcsön igénybevételi feltételei miatt. Párkapcsolatban élve két bejövő fizetés viszont azzal az előnnyel is együtt jár, hogy ezek a banki termékek könnyebben elérhetőek lesznek, mint ha szingli lennél.

A saját tulajdonú lakáshoz jutásnak az általános módja a jelzáloghitel. Egyedülállóként a fizetés azonban általában nem elég magas a kölcsön felvételéhez, ha a hitelező bank elvárásainak nem felel meg a havi kereset összege. Ugyanis a hitel havi törlesztő részlete nem haladhatja meg a jövedelem 50 százalékát. Ha valaki olyan szerencsés, hogy a havi jövedelme eléri a 400 ezer forintot, akkor akár ennek a 60 százaléka is lehet a törlesztő részlet. Ilyen magas fizetés esetén nem sok anyagi jellegű gondunk lehet még szingliként élve sem.

Egy olcsóbbnak számító, 10 millió forintba kerülő lakás esetén, ha 8 millió hitelt kell felvenni, akkor annak 10 éves futamidőre számolva a havi törlesztője körülbelül 85-90 ezer forint lesz. Egy ilyen hitel felvételéhez tehát legalább havi 170-180 ezres nettó fizetéssel kell rendelkeznünk. Ezt a hazai viszonyokat tekintve egyedülállóként nem mindenki tudja felmutatni, de házastársunkkal együtt, a kettőnk jövedelme már sokkal egyszerűbben el fogja érni a kívánt mértéket.

Vannak tehát előnyei és hátrányai is a szingli életformának. Az viszont egyértelmű, hogy hazánkban egész másként gondolkodnak a munkáltatók a házas kontra egyedülálló kérdéskörben. Nálunk nem csak a fizetések maradnak el jelentősen a szükségestől, de a munkaadók gondolkodása, a családalapítás megbecsülése is másként működik, mint a tengerentúlon, a „lehetőségek hazájában”.