A publikált cikk megjelenése: 2015. június 12. BankRáció blog

A kilenc szigetből álló Tuvalu a Csendes-óceán déli részén, Ausztrália és Hawaii között található. Teljes szárazföldi területe mindössze 26 négyzetkilométer, lakosainak száma 11.000. Ám mind a két szám folyamatosan csökken, hiszen egyre fogy a sziget területe és emiatt a lakosság Tuvalu elhagyására kényszerül. Az ország teljes területe víz alá kerül 2070-re.

A globális felmelegedés miatt olvadnak a sarkvidéki jégtömbök, és ennek következtében az óceánokban folyamatosan emelkedik a vízszint.  Mivel Tuvalu legmagasabb pontja mindössze 5 méter, ezért a szigeteket néhány évtizeden belül teljesen elnyeli az óceán. A teljes elsüllyedést 2070-re jósolják, ám a lakosság már ennél korábban kénytelen lesz távozni hazájából, mivel 25 éven belül lakhatatlanná válnak ezek a kicsiny szigetek. 

Kiűzetés a Paradicsomból

Tuvalun az élet eléggé idillikus, európai fejjel szinte felfoghatatlan. A lakosság főként halászattal foglalkozik, ezen kívül jelentősebb még a kókusztermelés és feldolgozás is. Van repülőterük is, bár csak hetente három gép érkezik a Fidzsi-szigetekről. Tuvalun mindössze 8 kilométernyi aszfaltozott út van, nincs televízió, nincsenek reklámok és a miniszterelnök egy kétszobás házban lakik.

 Az ország egyik fő bevételi forrása a halászati jogok eladása Japánnak és az Egyesült Államoknak. Bár Tuvalun nincs televízióadás, ennek ellenére az ország másik legfőbb bevételi forrását mégis ez jelenti. Igaz csak áttételesen, hiszen a domain nevekért felelős világszervezet Tuvalu számára ítélte oda a .tv végződést, így a különböző tévétársaságok az ilyen végződésű domain nevek használatáért fizetnek az országnak.

Az emelkedő vízszint miatt a lakosság folyamatosan távozik Tuvaluról. Elsősorban Új-Zéland a befogadó állam, ahol a korábbi években 300, jelenleg viszont már csak évente 75 tuvaluit fogadnak be. Ez a szám mindenképpen nagyon alacsony ahhoz képest, hogy 25 éven belül lakhatatlan lesz Tuvalu. A kicsiny ország lakosainak tehát távozniuk kell otthonaikból, ám legtöbbjük még nem tudja, hogy hol találnak új hazára.

Velence is veszélyben van

A globális felmelegedés következményeként a tengerszint emelkedése Európában is veszélyeztet néhány alacsonyabban fekvő területet. A legnagyobb veszélyben Velence van, a cölöpökre épült várost már az előző években is elárasztotta a víz egy-egy kiadósabb esőzés után. A veszélyt nem csak az Adriai-tenger szintjének emelkedése jelenti, hanem a talajvíznek a korábbi években történt folyamatos kiszivattyúzása is, mely munkálatokat már leállították. Velence a lagúna eliszaposodása következtében évente 1-2 millimétert süllyed, míg a globális felmelegedés miatt a tenger szintje évente 2 milliméterrel emelkedik. 

A város megmentésének érdekében egy gátrendszert építenek, amely megakadályozná dagálykor a tengervíz beáramlását a város csatornáiba. Mindazonáltal Velencének valószínűleg továbbra is számolnia kell majd a süllyedés veszélyével, mivel a geológiai folyamatok miatt a város alatti talaj egyre lejjebb nyomódik. Az előrejelzések szerint Velence a következő 20 év alatt 80 millimétert is süllyedhet. 

Nem csak a természet tud rombolni

Nem kell feltétlenül globális felmelegedés vagy geológiai folyamat ahhoz, hogy lakott települések, egész falvak vagy szigetek tűnjenek el a föld színéről. A közelmúltban több esetben is kimondták a halálos ítéletet lakott területekre, és sem térben, sem időben nem kell messzire mennünk a példákért.

Ada Kaleh a főként törökök által lakott kis sziget volt a Dunán. A sziget Orsova alatt mintegy 3 kilométerrel helyezkedett el, hossza 1,7 kilométer, szélessége 0,5 kilométer volt, és mintegy 1.000 lakosa volt. Ada Kalehet 1972-ben, a vaskapui vízerőmű gátjának megépítése után vízzel árasztottak el, miután a szigeten élő lakosságot kitelepítették. A gátrendszer 33 méter magasra duzzasztotta a vizet, így a sziget nyomtalanul eltűnt.

A sziget elsüllyesztése talán még indokolható lenne egy magasabb érdeknek való beáldozással, ám a székelyföldi Bözödújfalu esetében teljesen értelmetlen és elfogadhatatlan pusztítás történt. A javarészt magyarok lakta falu jelképpé lett, amikor 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor. A falu két templomával együtt víz alá került, mindössze 12 ház menekült meg az elárasztástól.